2019. május 14-én rendeztük meg először A Szigetszentmiklósi NŐ fotókiállítást. Tíz olyan hölgyet díjaztunk, akik élete, munkássága példaértékű. Cikk sorozatunkban őket ismerhetik meg egy kicsit jobban. A képeket június 12-ig lehet megnézni a Sárgaházban.
Fóthy Erzsébetet, mindenki, – a tengerentúltól Magyarországig – Lumpi-ként ismeri. 1961-ben, Buenos Airesben (Argentína) látta meg a napvilágot, hat gyermek közül elsőként. Magyarnak nevelték, de „három nyelven nőtt fel”: magyar, spanyol és német.
Miközben argentin és német iskoláit járta, első kézből, még a nagyszülőkben élénken élő történeteken keresztül hallhatott Magyarország szépségeiről, kulturális és ipari fejlettségéről, gazdagságáról, majd pusztulásáról: a háborúról, a nyomorról, szegénységről, és a kényszerű távozásról. Buenos Aires-ben a német nyelvű Rudolf Steiner Schule Intézet óvoda részlegének igazgatója, a Hétvégi Magyar Iskola, a Zrínyi Ifjúsági Kör (ZIK) óvodavezetője.
35 évesen kalandvágyból és az anyaország iránt érzett szeretetből – egyedüliként a testvérei közül – hazaköltözött Magyarországra. Itt a „Manuelita” spanyol nyelvű magánóvoda vezetője volt Budapesten, majd megnyitotta Szigetszentmiklóson a csaknem tíz évig működő „Cseresznyevár” magyar hagyományőrző és kereszténynevelésű magánóvodát.
2016-tól a Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok igazgató-helyettese, ahol a gyermekotthonokban működő lelki gondozás és önkéntesség megszervezése a fő feladata.
Három csodálatos lánygyermek édesanyja. Mint a Ragádi Kulturális, Városszépítő és Családsegítő Egyesület elnöke roppant teherbírással és önzetlenül végzi városáért az immár több mint 15 éve vállalt feladatait, a cserkészet alapítójának, Lord Baden Powell szellemében: „Kíséreljétek meg ezt a földet egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok!”
A Waldorf-pedagógiában tanultak szerint pedig nagy szeretettel és gondoskodással tanítja, valamint a mesevilág felfedezésére és megélésére, hagyományaik megismerésére buzdítja a keze alá kerülő gyermekeket ma is.
Erzsébet gondolkozása alapvetően egy szilárd öntudaton és a másik feltétlen elfogadásán alapszik. Saját elmondása szerint hálás szüleinek a magyarsága megtartásáért és a természet szeretetéért, nagyszüleinek a bátorságáért az új utak felfedezésében, és a keretszüleinek a hitéért. És valóban, gyógyítóhatással van az emberre ennek az izgalmas személyiségnek a természetessége. Örömmel, önzetlenül, ítélkezés nélkül áll környezetéhez, feladataihoz. Pedig mindkét hazájában, az Újvilágban éppúgy mint az Óhazában, számos alkalma nyílt a talpra állás, küzdés, az újrakezdés embert próbáló kihívásait megtapasztalni.
Talán ennek köszönhető, hogy ma ő tanít minket, magyarországiakat saját hagyományainkra, rég elfeledett szokásainkra számos városi rendezvényen és programon: énekelve, mesélve, festve és nemezelve, körtáncokat járva, vidáman, szíve minden melegével.
Erzsébet hálás Szigetszentmiklósnak azokért az értékes emberekért, akiket itt megismerhetett, és akik mellette álltak jóban-rosszban; támogatásuk, bátorításuk és megbecsülésük ad számára új erőt mikor elfárad. Úgy érzi MIATTUK, az itt élő emberekért érdemes még mindig tenni valamit a helyi közösségért!
Fóthy Erzsébetet azért szerettük volna bemutatni A Szigetszentmiklósi NŐ fotókiállítás keretein belül, mert hiteles közösségi emberként óriási elánnal szervez és bonyolít le minden programot. Igazi példakép küzdeni- és tenniakarásban is. Mindenkihez van egy kedves szava, barátsága igazi kincs. Szervezőkészsége, kitartása példaértékű.
