2020. október 21-én rendeztük meg második alkalommal A Szigetszentmiklósi NŐ fotókiállítást. Nyolc olyan hölgyet díjaztunk, akik élete, munkássága példaértékű. Cikk sorozatunkban őket ismerhetik meg egy kicsit jobban.
Kovács Éva gyógytornász, 1976. november 19-én született Budatétényben. 14 éve költözött Szigetszentmiklósra, ebbe a kedves és emberléptékű városba a férjével. Itt él azóta is boldogan, immár három csodás gyermekével együtt.
Két éve a Szigethalom Egye sített Népjóléti Intézményben dolgozik gyógytornászként, ahol igazi támogató közösségre lelt. Örökmozgó gyerek volt, az iskolás évek alatt rengeteget sportolt. Ápolóként érettségizett a Bókay János Egészségügyi Szakközépiskola- és Gimnáziumban, ahol versenyszerűen kosarazott és atletizált. Örömteli és fájdalmas emlékeznie az akkori versenyekre és az edzésekre, hiszen kedves testnevelő tanára Lendvayné Bognár Judit ma már nincs közöttünk. Judit néni az 1968-as mexikói olimpián súlylökésben szerzett 4. helyezést, de nem csak ezért volt a példaképe.
Embersége, szelíd szigora és derűs életszemlélete is hatott rá. Miatta jelentkezett a Testnevelési Egyetemre. A tízhónapos felkészülés megfeszített közös munkája és az érettségi után elérkezett a várva várt egyszersmind rettegett gyakorlati felvételi. Az ötnapos erőpróba utolsó reggelén a bemelegítő spárga nyújtógyakorlat közben az egyik edző segítő szándékkal ráült a vállára. Hatalmas fájdalmat érzett a csípőjében. A súlyos izomsérülés következményei csak hónapok múlva enyhültek, és Judit néni tudta,
hogy az álom – az hogy ő is testnevelő tanár legyen – egy pillanat alatt szertefoszlott. Mindenki életében van pár olyan mondat, ami élethosszig elkíséri. Judit néni akkor így vigasztalta: „Ide figyelj Kiskovács! Előbb csukd be a múlt ajtaját, hogy kinyithasd a jövőét, különben huzat lesz! Hogyha folyton a múltba tekintesz, akkor a fenekeddel mész a jövőbe!”
Megfogadta a tanácsot, maradt az iskolában felnőtt szakápolói szakon. Kórházi gyakorlatai során ismerkedett meg a fizioterápiával, és mivel korábban is szeretett masszírozni elhatározta, hogy gyógytornász lesz. A szülei is sokat segítettek ezekben a nehéz években, ezért nekik is köszönettel tartozik. 2002-ben szerezett diplomát a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai karán. Pályakezdőként egy óbudai rendelőintézetben helyezkedett el. Rengeteget tanult és igyekezett tapasztalatot szerezni. Felismerte, hogy nincs két egyforma ember és nincs két egyforma betegség sem!
A tudása felelősséggel jár, ezzel ő is tisztában van. Igyekszik önzetlenül mindenkinek segíteni, aki hozzá fordul. Jó érzés tudni, hogy szükség van rá, és még jobb érzés, amikor a betegei őszintén hálásak azért, amit értük tesz. Szívesen idézi az államvizsga után kapott lelki útravalót. „A gyógytornász nemcsak a betegséget, hanem az egész embert gyógyítja.” Akaraterő, az élet szeretete és derűs lélek nélkül nincs gyógyulás!
Mivel a férje a Magyar Vöröskeresztnél dolgozik, az is természetes a számára, hogy önkéntesként is segít: mozgásfejlődés tanácsadás az Anyatejes Táplálás Világnapján, mozgásszervi szűrés a Hétcsoda Élménytáborába érkező fogyatékkal élő gyermekek számára, cigány népmesét feldolgozó mezítlábas játszóház a József Attila Általános Iskola érzékenyítő napján. Jelenleg a József Attila Általános Iskola alsó tagozatos öko-osztályaiban cseperedő kis egészségőrökre a legbüszkébb.
Kovács Évát azért szerettük volna bemutatni A Szigetszentmiklósi NŐ fotókiállítás keretein belül, mert betegeivel szemben mindig empatikus. Lelkesen segíti a helyi Vöröskereszt munkáját a férjével együtt. Havi rendszerességgel tartanak szabadidejükben az iskolában foglalkozásokat. Nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a gyerekek megismerjék és elfogadják, hogy vannak olyan embertársaik, akik fogyatékossággal élnek.
